Nincs mese. Vagy megállok a vizes, függőleges(nek tűnő) úton, vagy elcsapom. Szégyellem bevallani, de egy másodperc töredékéig tényleg a második megoldás mellé tettem a voksom... De aztán győzedelmeskedett a józan ész! Felülkerekedett a jóság és a humánum! Satufékeztem, vetettem tizenkét keresztet, és elmormoltam nyolc miatyánkot, lenyomtam a kéziféket… ééés bingó! Hipermenő csikorgással ugyan, de már repültem is tova! Tudom, ezek az én autós félelmeim piszlicsáré baromságnak tűnhetnek a számodra, de éppen ezért arra biztatnálak, nézz csak jól a lelked mélyére! Valószínűleg neked is van egy csomó olyan titkos parád, ami pedig más szemében csip-csup ügy. Egyszóval ne vacakolj, éppen itt az ideje, hogy te is átlépj az árnyékodon! Hívd fel végre a csajt (és ezúttal szólj is bele a telefonba), kérj fizetésemelést a főnöködtől, szakíts a biztonságos, de kiüresedett kapcsolatoddal, vagy simogass marcona pitbullokat! Ahogy Nelson Mandela mondta: "Nem az a bátor ember, aki egyáltalán nem fél, hanem, aki képes legyőzni a félelmét. "
Barbi autóval
Ennek ellenére én lepődtem meg a legjobban, hogy csont és kenőpénz nélkül, minimális hibavonallal 20 perc alatt szépen levizsgáztam a forgalomban. (Rosszmájúaknak: biztosan közrejátszott a formás fenekem és a szép mosolyom is) Egy-két héten belül a kisautómat is megtaláltam, igazán jó vétel volt, pont nekem való, kicsi, helyes, kis fogyasztású, jó állapotú, korához képest nem is nagyon lehasznált, csajos. Minden nyálasan ideális, igaz? Kivéve, hogy ahogy beleültem, az összes megszerzett és felturbózott önbizalmam azonnal elporladt a menetszélben. Kezdődött azzal, hogy egy alig négyéves dízel után a benzines autóval egyáltalán elindulni… nem túlzok, ha azt mondom, az első utamon többször fulladtam le, mint az oktatás alatt összesen. Az első egy-két gyakorló út után, megmondom őszintén, kicsit magamban feladtam a projektet. Barátom sem ért rá, hogy furikázgasson velem, sőt, ugyan sokan megígérték, hogy szakítanak rám esténként egy-két órát, de valahogy hirtelen sosem sikerült megfelelő időpontot találnunk.
Köszönöm, hogy rutinotoknak köszönhetően fel tudtátok mérni, hogy nem gonosz vagyok, csak béna. Köszönöm, hogy egy-két kivétellel nem dudáltatok rám, és nem másztatok annyira a nyakamra, hogy félni kezdjek tőletek. Köszönöm, hogy megértően messzire elkerültetek, ha tehettétek. Köszönöm, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem vágtatok elém, és főleg azt köszönöm, hogy senki sem szállt ki az út közepén az autójából, hogy beverje a képemet vélt vagy valós sérelmének köszönhetően. Iróniát félretéve, tényleg köszönöm, hogy nem felejtettek el egy nagyon fontos dolgot. Bár sokat tanultam az oktatómtól, apukámtól, barátomtól és így tovább, de a legtöbbet Tőletek fogom megtanulni. Tudom, hogy nem ez a legtökéletesebb megoldás, de ha csak néhány pillanatom van eldönteni, mit csináljak, akkor a legéletképesebb megoldás számomra az, ha Benneteket követlek. Ti fogtok belőlem olyan sofőrt csinálni, akivel szívesen közlekednétek partnerként – vagy éppen ellenkezőleg. Nagyon sok múlik Rajtatok. És tényleg vicc nélkül mondom azt, hogy az első, veletek töltött napom után nem maradt bennem rossz érzés, és bár a félelem és az izgalom még megvan, és biztos, hogy sokáig meg is marad, de van bennem bizalom is.
Megértettem, ez nem kis felelősség, és nem is kicsi feladat. Hetekig nézegettem ezek után az autót, és jártam tovább BKV-val, miközben szidtam magamat, mint a bokrot. Ugye, ott az autó, ott a jogosítvány, én meg szagolom a csöviket a villamoson, normális vagyok-e? Persze rinyáltam fűnek-fának, mégsem volt bennem annyi, hogy este szépen hazamenjek, és elguruljak kicsit jobbra-balra. Kifogást persze rengeteget kitaláltam: nincs időm megvenni a T betűt, nem tudok hegymenetben visszaparkolni otthon, ez az amaz, tényleg már én szégyelltem magamat, amikor valaki rákérdezett a vezetésre. De azt mindig elismertem, hogy valójában kizárólag én állok a saját utamban. Most néhány nappal ezelőtt viszont előállt egy olyan helyzet, hogy kénytelen voltam elvállalni egy kis árubeszerzést. Nem mondhattam nemet: a cégem minden támogatást megadott ahhoz, hogy legyetem a jogsit és megvegyem az autót, anyagit és emberit egyaránt. Úgy jöttem haza, hogy igen, holnap el kell autóznom Pest egyik szegletéből Buda másikába, nincs kecmec, és nincs segítség.
Helyes
2015. október 13. |
| Olvasási idő kb. 5 perc
Mint az ágyunk alatt meghúzódó sötét, vérszomjas mumusok, úgy vetnek árnyékot mindennapjainkra a félelmeink. Ki a pókoktól csinálja össze magát, ki a felhőkarcolóktól, ki pedig attól, ha verset kell szavalnia az egész iskola előtt. Van, aki a repüléstől retteg, van, aki a haláltól és van, aki a nőzéstől. Akad, aki az anyukája véleményétől majrézik, és olyan is, aki véletlenül sem merne ellentmondani a főnökének. Még akkor sem, ha biztos benne, hogy igaza van. Én viszont most úgy döntöttem, hogy október 13-án, a Nézz szembe a félelmeiddel! világnapján épp itt az ideje, hogy végleg leszámoljak a nyomasztó fóbiáimmal – vagy legalábbis egy részükkel... Fiala Borcsa vallomása. -
Kívülről igazán bevállalós, vagány csajnak szeretem mutatni magamat, de belülről abszolút hozom a nagy magyar átlagot, és szorongok mindentől. Félek, ha sok ember előtt kell megszólalnom, vagy ha úgy alakul, hogy lógok a buszon, rettegek az új helyzetektől, a visszautasítástól, a sötéttől, a sikertelenségtől, a sikertől, a magasságtól... sorolhatnám napestig temérdek béndzsa szorongásom.
Meg kell oldanom egyedül. Így beültem a kiskocsiba, és még az éjszaka bementem a munkahelyemre, majd haza, hogy egy kicsit felkészüljek. Innentől nem részletezem túl a történetet, szorítkozok a lényegre. A vége az, hogy sikeresen végrehajtottam a feladatot, és még haza is értem épségben. Nem haltam meg, és nem is öltem meg senkit, és ez már elég pozitív elsőre, nem igaz? :) Párszor eltévedtem, telefonálgattam kétségbeesetten – természetesen nem vezetés közben, mentem sokat úgy, hogy fogalmam nem volt, hogyan fogok irányba visszatalálni úgy, hogy ne kelljen a kiinduló pontomra visszamenni. A GPS-re néhány óra után már oda tudtam figyelni, és nagy hasznomra volt, leszámítva, amikor lemerült, de akkor már szerencsére csak haza kellett találnom. A telefonom is éppen hogy kitartott hazáig. És most az igazán Nektek szóló rész következik. Először a bocsánatkérések. Sajnálom, hogy párszor lefulladtam, és zöldnél nem tudtatok azonnal tovább menni. De ígéretes, hogy ez egyre kevesebbszer történik meg.
Mtd benzines fűnyíró
A fogáspont megtanulását azért ne napokig csináld, a kuplungtárcsa nem szereti, főleg ha sokáig tartod ott. Inkább próbáld gyorsan csinálni, és rövig ideig a csúszásponton lenni, pumpáld folyamatosan. Tönkremenni persze nem fog, semmivel sem rosszabb mint akik 3-4ezres fordulaton fél órát csúsztatják hogy elinduljanak.
- Mtd benzines fűnyíró alkatrészek
- Hungarian lángos
- Metaxa 5* szeszesital 38% 700 ml - Tesco Bevásárlás
- Barbi autóval
- Folytassa tanár úr Letöltés ONLINE
- Völgyi andrás autószerelő pilisvörösvár
- Saeco talea giro vízkőtelenítés 2017
- Www otp cafeteria hu aktiválás 2017
- Egy friss jogosítványos naplója - autózz!
Benzines fűnyíró
Elhatároztam, hogy összekapom magam, és egyenként lenyisszantom a négy keréken guruló parasárkány mindhárom torz fejét, hogy végre tökéletes magabiztossággal szelhessem az aszfaltot! 1. kihívás: Lemosatom az autót
Oké, gondolom valami sokkal ütősebbre számítottál. Kénytelen vagyok elismerni, első pillantásra ez bizony egyáltalán nem olyan nagy cucc, mintha egy kaszáspókokkal teli vödörbe dugnám a fejem, vagy gumikötéllel a bokámon ugranék le a hídról, esetleg elszegődnék áruházi dolgozónak egy játékboltba karácsony előtt három nappal. Nade! Csak azért hiszed, hogy ez nem egy óriási kihívás, mert még nem láttad az autómat. Őszintén szólva, a verda testvérek között is kifejezetten undorító. Néha úgy érzem, inkább ülnék fel egy pestises patkányok által összeköpködött kordéra, minthogy a családi autóval induljak bevásárolni. Az áldott fagy beköszöntéig (amikor végre megáll az erjedésben a gyerekek által szanaszéjjel dobált banánhéj, a kilocsolt szörp és a kutya rókájának egyvelege) olyan szag lengi körül, mintha odabent ágyi poloskákat nyomtak volna el nemi beteg vadászgörények több hete felpüffedt vízi hullák testén.
Igaz, hogy a lefulladástól tartva még aránytalanul sok gázt adok indulásnál, és ettől kicsit "bunny hop"-os az indulásom, de köszönöm, hogy nem dudáltatok le, és lehet, hogy anyáztatok, de ezt egyelőre még úgysem veszem észre, leköti a figyelmemet sok fontosabb dolog. Sajnálom, hogy néhányszor későn vettem csak észre, hogy rossz sávban megyek, és parasztnak tűnő módon váltottam sávot, esetleg bénáztam, mert a tükörből nem pontosan tudtam felmérni, hogy most be fogtok-e engedni, vagy sem. Igyekeztem azért mindent megköszönni szépen. Elnézést kérek azért is, mert sávváltásnál többször is elfelejtettem visszaváltani, és így előfordult, hogy lassabban vettem fel a sebességet. Nem állt szándékomban senkit sem feltartani. Bocsánat, ha nem adtam meg elsőbbséget, azt remélem, ilyen nem sok volt. A sárgákon igyekeztem áthajtani, de a gyalogosokat előzékenyen elengedtem – sajnálom, ha ezzel bárkit is feltartottam. Még a felváltással is vannak gondjaim, szóval bocsánat, hogy nem gyorsulok olyan dinamikusan, mint Ti, időnként bőgettem szegény motort rendesen.
Többet megyek egyesben és kettesben, mint kellene, ezt tudom jól, majd csiszolok rajta, megígérem. Bocsánat azért is, mert számomra ismeretlen és kicsit veszélyesnek tűnő helyzetekbe nem rohanok bele vakon. Ez sem azért van, hogy bárki is később érjen haza miattam öt perccel. Nekem most az is hatalmas fejlődés, hogy a 40-50 közötti sebességet tudom tartani anélkül, hogy rettegnék attól, hogy kisodródok egy enyhe ívű kanyarban. De azt is megígérem, hogy az autópályát és az országutakat kerülöm addig, amíg nem érzem biztonságosnak legalább a 90 km/h-t. Ehhez muszáj lesz néha kimennem gyakorolni, mert máshol erre nem igazán van lehetőségem. Viszont biztos, hogy nem fogok érzelmi kérdést csinálni abból, ha megelőztök, sőt, minden tőlem telhető módon segíteni fogom azt. Ha úgy érzitek, nem így van, ez azért lehet, mert egy kicsit nekem még több idő kell ahhoz, hogy megfelelően reagáljak. Tényleg bocsánat, ha valakit felidegesítettem valami hülyeséggel. És most a köszönöm lista. Köszönöm, hogy sokszor türelmesen magatok elé engedtetek, még ha láttátok is, hogy kissé bizonytalan vagyok.