- Aesopus
- A holló és a rosa bonheur
- Variációk
Harmadik variáció Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán, s töprengett az idők változandóságán. Éppen arra kószált a bús, sovány róka. Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta. Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott: - Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod? - Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot, viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod. Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének. - Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének!... Negyedik variáció Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán. Csőrében trappista hivalkodott sárgán. Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett. Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes, hogy primadonna légy, régen esedékes! És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló! Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. De hiába várta a ravaszdi róka, hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta. Mi volt eme nem várt, különleges, ritka, szerény, józan, okos hallgatásnak titka? Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort? Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...
Ötödik variáció Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.
Aesopus
Június 5. - Romhányi József: A róka és a holló
A róka és a holló (téma és variáció)
Róka és a holló, Megírta Aesopus Mindannyiunk előtt ismerős ez opus. Mégis elismétlem e témát pár szóval, Majd megtoldom néhány variációval. A téma Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán, csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván. Arra kószált búsan a ravaszdi róka, Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta. Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve, felujjongva tört fel mohó gyomornedve. És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes, hogy madárkirály légy, régen esedékes! És a neved "Holló", oly olvadó-omló. Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. A dicséret szép szó, ámde a bírálat már olyasvalami, mit ki nem bír állat. Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét, vad rikácsolással tátotta ki csőrét. A sajtja lehullott, erre várt a róka, ezúttal elnyerte tetszését a nóta. Első variáció A róka szájában egy jó darab rokfort. Megette a felét, de már az is sok volt. Komoran ült ott fenn a holló a hársfán, s megakadt a szeme mesebeli társán.
Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni. S bár az aesopusi helyzet elétárult, csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult. Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta, ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna. A holló csak várt, várt odafenn a harsfán, szeme kérdőn függött mesebeli társán. Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka, holott más a szokás kétezer év óta? A róka néma volt, a holló meg süket. - Kérem elnézésüket...
- Ii kerületi háziorvosi ügyelet budapest
- Osztrák állampolgárság megszerzése | Osztrák Jog
- Egri korona borház és wellness hotel demjén
- Moszkvai Városi Balett
- A holló és a róka szöveg
- Lord a holló és a róka
- Parti tamás közjegyző
- Ifi szallo velence resort spa
- Romhányi józsef a holló és a róka
- A holló és a róka vers
A holló és a rosa bonheur
Sajtot talált a holló, fölvitte a fára, róka koma a sajtot nagyon megkívánta. Magas a fa, magasan ül a holló rajta. Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja! "Holló asszony − szól neki −, örülök, hogy látom, nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon! " Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg. Rá a róka:"Tollánál, termeténél nincs szebb! " Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot. A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog. Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja: "De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja! " – Rút a hangom? –a hollót elfogta a méreg s károgni kezd:-Ez neked nem elég szép ének?! De még milyen! - nevet a róka és a sajttal, mint a holló kiejtett vidáman elnyargal. További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók. Gyermekkel vagyok
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy róka. Ez a róka egyszer egy szép holdvilágos éjjelen beszökött egy gazdasági udvarra valami élelmet keresni magának. Összevissza járta a tyúkketreceket, disznóólakat, mindenféle melléképületeket, de ennivalót magának nem talált. Ki akart volna már menni az udvarról, de meglátta az udvar közepén a kutat. Odament a kúthoz, felállott két lábra a kút mellé, s belenézett a kút vizébe. S akkor a tükrében meglátta a holdvilágot. Azt gondolta a róka, hogy az egy nagy sajt. Gondolkozott, hogyan mehetne ő oda be, hogy azt a sajtot megegye. Hamar ki is találta. Felmászott a kút tetejére, s ott a két vödör közül az egyikbe belelépett. A vödör nehezebb lett, mint a másik, s leszaladt a vízre. Mikor leérkezett a róka, észrevette magát, hogy az nem sajt, hanem csak a holdvilág. Akkor már bánta, hogy miért ment be, de onnan kijönni már nem lehetett. Gondolkozott, búsult, hogy mi lesz belőle! Hát egyszer egy farkas is bevergődött az udvarra, hogy az is keressen valami ennivalót.
Variációk
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett, fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett: - Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét, megadta a sors a sajtszerzés esélyét. És máris megszólalt, cifra ódon módon: - Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom! Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád, le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád, mégis tekintélyed csorbítja a szégyen, hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben. Rókánk e sértésre tágra tátva száját, cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát. De meg kell jegyeznem erről az esetről, hogy sajt a fára azért nem esett föl. Második variáció Fenn csücsült a holló, falt sok pusztadőrit, annyi maradt mégis, majd lehúzza csőrit. Lent a rókánál egy jó nagy ementáli, de már falánk gyomra kezdett ellenállni. Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött, - Brr, még egy sajt! - morgott - Vigye el az ördög! - Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva, s a sajt lehullott a selymes pázsitra. - Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka, s amit tett, azóta nevezték el róla.