- Xii táblás törvények tartalma
- Fogalma
- 12 tables törvények
III 19, 44): Két kiváló törvényt vettünk át a XII tábláról, amelyek közül az egyik a kiváltságokat szünteti meg, a másik pedig úgy rendelkezik, hogy polgár főbenjáró ügyében csakis a legfőbb népgyűlés közbejöttével szabad határozni. XX 1, 7): Keménynek találod azt a törvényt, amely halálbüntetéssel sújtja azt a jogszerűen kirendelt bírót vagy döntőbírót (iudicem arbitrumve iure datum), akire rábizonyul, hogy az elbírálandó ügyben pénzt fogadott el? Pomponius (Enchiridion, Digesta. I 2, 2, 23): A főbenjáró ügyekben intézkedő quaestorokat rokongyilkosságban eljáró quaestoroknak (quaestoresparricidii) nevezték; így említi őket a XII táblás törvény is. Marcianus (Inst., Digesta. XLVIII 4, 3): A XII táblás törvény rendelkezése szerint halállal kell büntetni azt, aki az ellenséget támadásra ösztönzi (concita verit), vagy polgárt az ellenségnek kiszolgáltat (civem hosti tradiderit). Salvianus (De gubern. Dei. VIII 5, 24): A XII táblás törvény rendelkezése szerint tilos volt bárkit ítélet nélkül kivégeztetni.
Xii táblás törvények tartalma
Ha egy kárt állat vagy tárgy okozott, a görögök (még a klasszikus korban is előfordul) a "bűnös" tárgyat, állatot is megbüntették. (Hasonló ítéletekről még ma is hallani az archaikus szemléletű fekete-afrikai országokból. ) Athénban az áldozati ételbe kóstoló, ily módon az istenséggel azonosuló állatot megölő bárdot "száműzték" (kivitték) a poliszból. Az ismeretlen tettes esetén szokásos zsidó engesztelő áldozat is a fentieket példázza: akkor is kell tenni valamit, másik vért kiontani (ez esetben egy állatét), ha nincs meg a tettes, hogy a világrend helyreálljon. Viszont a fentebbi példákból az is kiderült, hogy a zsidó törvények megkülönböztették a szándékos emberölést a véletlentől. Ez azonban a zsidó közfelfogásban nem lehetett természetes, hiszen máskülönben nem lett volna szükség egy ilyen törvényre, mely éppen a bizonyosan megjelenő, a vétkes szándékaira nem tekintő bosszúvágytól óv, és a hozzá kapcsolódó hosszas, meggyőzőnek szánt magyarázatra. Bűn és büntetés összefüggései az ókorban: amikor nem érvényesül a talio elv A talió azonban, még a fenti, korlátozott módon sem általános mindenhol.
2. Ha az atya háromszor eladta fiát, a fiú szabaduljon fel atyja (hatalma) alól. I 144-145): A régiek úgy rendelkeztek, hogy a nők még felnőttkorukban is gyámság alatt (in tutela) maradjanak, kivéve a Vesta-szüzeket, akiket mentesítettek (a gyámság alól): így intézkedett a XII táblás törvény is. II 47): Agnatusok 1 gyámsága alatt álló asszony res mancipijai- nak 2 tulajdonjogát (mások) nem szerezhették meg, csak abban az esetben, ha gyámja közreműködésével ő maga adta át: így rendelkezett a XII táblás törvény is. Ahogyan valaki (végrendelkezett) pénzére vagy a dolgai fölötti gyámságra vonatkozólag, úgy legyen jog(os). Ha valaki végrendelet nélkül hal meg, és tőle származó örököse nincsen, a legközelebbi agnatus örökölje családi vagyonát. Ha valaki kötelességet (nexum) vállal vagy adásvételi ügyletet (mancipium) köt, ahogyan nyelvével megnevezte, úgy legyen jog(os). 12. Ulpianus (Reg. 2, 4): Ha (az örökhagyó) ezzel a feltétellel bocsátja szabadon (rabszolgáját): Ha tízezret fizet az örökösömnek (a rabszolga), még ha az örökös ismét eladja is, szabaddá válik, ha a vevőnek megfizeti a pénzt: így rendelkezik a XII táblás törvény.
63. fejezet - 61. A XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK 63. A XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK Kr. e. 451-450 1. Ha (a panaszos a vádlottat) törvénybe hívja, menjen (a vádlott). Ha nem megy, hívjon tanút (a panaszos), azután ragadja meg (a vádlottat). Ha (a vádlott) kifogásokkal próbálkozik, vagy meg akar szökni (más szóval: kése- delmeskedik), (a panaszos) vessen rá kezet (fogja el). Ha betegség vagy öregség forog fent gátló körülmény gyanánt (vitium escit), (a panaszos) adjon igásfogatot (a vádlottnak). Ha (a vádlott ezt) nem akarja, (a panaszos) fedett kocsit (arceram) ne készítsen. Földdel bíró polgárnak (assiduo) a védője (vindex) földdel bíró legyen; proletarius polgárnak viszont az legyen a védője, aki akar. Lekö(telezésre és birtokátruházásra) a jóknak és engedelmességre térített szomszédoknak ugyanolyan joguk legyen, (mint a római népnek). Ha (a felek) megegyeznek, (a praetor) jelentse ki. Ha nem egyeznek meg, a comitiumon vagy a forumon még dél előtt tárgyalják az ügyet. Amikor is mindketten személyesen szólaljanak fel.
Fogalma
Aki ártó igéket énekel valakire. Cicero (Az állam. IV 10, 12): A XII táblás törvények nagyon kevés dolgot sújtottak halálbüntetéssel, a következőre mindenesetre azt vélték kiszabandónak: ha valaki gúnydalt énekelt, vagy olyan éneket szerzett, amely gyalázatot vagy szégyent zúdított a másikra. Ha valaki (másnak) valamely tagját eltöri (membrun rupsit), ha ki nem egyezik vele, ugyanazzal fizessen (talio esto). a termést elvarázsolta (qui fruges excantassit). – sem másnak lábon álló termését el ne csalogasd. Plinius (Természetrajz. XVIII 3, 12): Ekével megművelt föld. termését éjszaka lelegeltetni vagy levágni felnőtt ember számára a XII táblás törvények szerint főbenjáró vétség (capital) volt, és (az illetőt) Ceresnek szentelve (egy fára) akasztva kellett kivégezni;. kiskorú (tettest) a praetor döntése szerint megkorbácsoltak és az (okozott) kárnak vagy kétszeresének megfizetésére kötelezték. Gaius (Digesta. XLVII 9, 9): (A XII táblás törvény) úgy rendelkezik, hogy aki a házat vagy a ház mellett rakott gabonaszalagot felgyújtja, megkötözve és megkorbácsolva égettessék el (igni necari), ha tudva, azaz hanyagságból (neglegentia), akkor vagy a kár megtérítésére, vagy – ha erre képtelen – enyhébb fenyítésre ítéljék.
A rabszolgák és idegenek jogai az ókorban A jog természetesen nem egyformán védett mindenkit. A rabszolgák nem, vagy csak sajátos korlátok között élveztek jogvédelmet, akárcsak az idegenből érkezettek. Az olyan népek, amelyek kereskedelmi vagy egyéb okból gyakran utaztak, mint a föníciaiak és nyomukban a görögök, megteremtették a vendégbarátság intézményét. Ennek lényege, hogy ha valaki egy másik városállamba vetődik, ott egy polgár vendégül látja és jogilag védelmezi, ha sérelem éri. Később egész városok is állhattak egymással vendégbarátságban. A mózesi törvények is előírják, hogy a jövevényeket tisztelni és ellátni kötelező. Az ilyen szokások hatástalanították azt az ősi jogfelfogást, hogy az idegen nem ember.
Egy tíz férfiből álló bizottság (decemviri) kapott megbízást a tizenkét táblás törvények összeállítására. Valószínűleg nem csak megalkotói voltak a törvénynek, hanem a lex státuszába is ők emelték a törvényeket. Nagy a valószínűsége annak, hogy a görög törvénykezési minta jócskán befolyásolta a törvények megalkotását. Livius szerint (3. 31. 8) a megbízottak még Athénba is elutaztak azért, hogy Solón törvényeit tanulmányozzák. Annyiban viszont alapvetően különbözött a görög és a római törvénykezés, hogy míg Görögországban a nép kezében volt az igazságszolgáltatás, addig Rómában ez megmaradt a magistratusok privilégiumaként. A törvények nyelve nagyon tömör. Lefordításukhoz sokhelyütt ki kell egészíteni a szöveget, ugyanis nem mindig egyértelmű, hogy pontosan hogy is kell értelmezni a szöveget. Jó példa erre az első tábla első mondata: "Si in ius vocat, ito", vagyis "Ha (valaki) a törvény elé idéz (másvalakit), (a törvény elé idézett) menjen oda. " Ismert olyan rendelkezés is, hogy a panaszos köteles volt járművet biztosítani az alperes számára, ha az alperes beteg volt, hogy az válaszolni tudjon az idézésre, illetve még az adósok megláncolásáról is törvénykeztek.
- 12 táblás törvények pdf
- Xii táblás törvények tartalma
- 12 táblás törvények szövege
- Tizenkét táblás törvény – Magyar Katolikus Lexikon
12 tables törvények
(Vö. Gaius IV 17a. ) Cicero (A kötelességekről. I 27, 37): Hostisnak őseink azt mondták, akit manapság peregrinusnak mondunk. Ártó betegség vagy idegennel megállapított nap. Ha ezek közül valamelyik gátló körülmény a bíró, döntőbíró vagy peres fél előtt felmerül, emiatt a (tárgyalás) napja későbbre teendő. Akinek tanúbizonyság hiányzik, az minden harmadik nap (tertiis diebus) menjen a (tanú) kapuja elé hangosan panaszkodni (obvagulatum). Pénz(beli adósság) elismerése és az ügy törvényszéki eldöntése után harminc nap legyen (a teljesítési határidő). Ezután (a hitelező) vesse kezét (az adósra: manus iniectio esto). Vezesse a törvényszék elé. Ha (az adós) az ítélet(ben foglalt kötelezettségé)nek nem tesz eleget, vagy helyette a törvényszék előtt nem lép fel védőnek (vindicit), (a hitelező) vigye magával, kötözze meg akár kötéllel, akár tizenöt fontnál nem súlyosabb bilincsekkel, vagy ha (úgy) akarja: könnyebbel kötözze meg. Ha (a fogságban tartott adós) akarja, éljen a magáéból. Ha nem a magáéból él, (akkor az, ) aki megkötözve tartja, egy font lisztet adjon (neki) naponként.
A törvények közt sok vallási jellegű szankció található (például véletlen gyilkosság esetén egy kos feláldozása), ami arra utal, hogy a jog abban az időben még nem különült el élesen a vallástól. A törvények a "tehetősebbek" rendjét igyekezett biztosítani a "szegények" ( plebejusok) felett, de ugyanakkor nagy rugalmasságról is tanúskodtak, hiszen számoltak a változás lehetőségével is; kimondták, hogy az a határozat a törvényerejű, amelyet a nép a legkésőbb hozott meg. Külső hivatkozások [ szerkesztés]
A táblák eredeti szövege
A törvény szövegének fordítása
Források [ szerkesztés]
Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Nemzetközi katalógusok
WorldCat
VIAF: 178266150
LCCN: n87848524
GND: 4079590-1
SUDOC: 034285660
BNF: cb12505601h