Kissé elszakadunk a természetnek való kiszolgáltatottságból, az emberi kapcsolatok sűrűjébe lépünk, és amikor már elhisszük, hogy uraljuk sorsunkat, akkor a fátum ismét ránk nevet. Szelíd, gyilkos efánsson ezzel a résszel lezárta a történetet, mert ahogy maga is elmesélte a Margó fesztiválon, nem ő alakította így a sorozatot, hanem a történet vette őt szárnyára. Egy kötetnek indult, de a regény súgta magát, és a második résznél már érezte, hogy még ezzel sincs vége, még áramlik tovább, és viszi a sodrás. Egészen eddig a pontig. Most arról kellene mesélnem, hogy persze gyönyörű ez a történet, szép ez a küzdelem, de önmagában nem ez az egész sava-borsa, hanem maga a prózája. Az egyszer biztos, hogy a szerző egy álruhában köztünk lopakodó költő. Vagy bölcs. Vagy valami szétválaszthatatlan elegye e kettőnek. Olyan képei és meglátásai vannak, aminek katarzis mélységét kamaszkorunkban éltük meg talán mindannyian hasonló szinten. Bárhol nyitom ki a könyvet, olyan szép sorokat lelek, melyekre mindig is vágytam.
Vélemények
De milyen furcsa, hogy egyes szavak mintha mégis ellen
tudnának állni az idő romboló erejének: persze közben elhasználódnak
kissé, meg is kopnak talán, mégis állnak tovább és őriznek egy-egy rég
elmúlt életet, a régen elhallgatott szívdobbanást, eltűnt gyermekhangot;
őrzik az egykori csókot. Némely szó olyan, mint egy-egy kagyló az
időben, s belül talán a te emléked őrzi. " " Kjartannak eszébe sem jut, hogy a feleségét csókkal ébressze, pedig a
csókok nyári virágsziromként lebbennek le az álom mélyére, s egy percre
minden lágyabb lesz tőlük, könnyebb lesz az élet. "
Provokatív, szókimondó könyv; Snyder kitámasztja lankadó szemhéjunk, és láthatjuk, hogy jutottunk a mostanában virágzó áldemokratikus rendszerekig
Hill House szelleme
Tóth Alexandra
2019. november 21. Roppant érdekes és megosztó könyv. Lassan az elménkbe kúszó és ott burjánzó sötét gondolatok gyűjteménye, mely
Magyar középkor Facebookra hangolva
Boldizsár Ildikó
2019. november 13. Nagyra becsülöm azokat a pedagógusokat, akik nem a tudásátadást tartják hivatásuk legfontosabb elemének,
Amerika földje
Marsovszki Zsuzsanna
2020. június 5. Megdöbbentő, sokkoló történet egy számukra ismeretlen világból, ami brutális és mellbevágó, realitása pedig
Miért röhög a hiéna? Szabó-Kenderesi Kata
Az volt a célom a mesekönyv elolvasásával, hogy a kislányom számára kijavítsuk, átbeszéljük
Our picks for April
Whether it's fiction, politics, history, or science, Libri is keeping a keen eye on what's trending in the world. Based on the well-renowned best
A hóval, faggyal, tengerrel való folyamatos birkózás azonban csak apropó egy nagyobb kihívás ábrázolására: az ember önmagával való szembenézésének heroikus leírását is megkapjuk a Menny és pokol-trilógiában. Szóval nemcsak odakint tombolnak viharok, hanem a szereplők lelkében is, az izlandi táj pedig tökéletes díszlet az ember törékenységének ábrázolásához. Munkatársunk további ajánlói
Fehér farkas
2019. november 22. Sokat gondolkodtam azon, hogy hova tegyem Tóth Krisztinát, mert az evidens, hogy az egyik legjobb novellistánk,
Sehol
Ezzel biztosan sokan vitatkoznának, de tényleg így látom: szerintem Bodor az egyik legviccesebb írónk. Ez a
Végtelen tréfa
Az egyik kedvenc kérdésem, amit néha feltesznek nekem, az aktuális olvasmányom tartalmára szokott vonatkozni. Wallace-t olvasva
Vera
Nem könnyű megfogni egy gyermek látásmódját, elég kevés olyan könyvet olvastam, ahol sikerült ez a feladat
Más munkatársaink ajánlói
Pszichológia mindenkinek 1. Kerek Andor
2019. december 4. Philip Zimbardo, a szociálpszichológia meghatározó alakja, aki stanfordi börtönkísérlete és a Lucifer-hatás óta nagy tekintélynek örvend,
A szabadság felszámolása
Bogár Roland
2019. november 20.
Kilép addigi életéből és egy odüsszeuszi vándorlásba kezd. Egy könyvet kellene visszaadnia a tulajdonosának. De milyen nevetséges is ez a feladat itt, ahol a fennmaradáshoz szükséges muníció a tüzelővel vagy élelmiszerrel hozható csupán összefüggésbe, ahol senki még csak ki sem teszi a lábát meleg otthonából, ha nincs rá erős oka. Bolyongani térdig süppedve a hóban egy kötettel? Pedig ez történik. Ugye már ebből is felsejlik az a nagy ívű párhuzam, amit a név nélküli főszereplővel kapcsolatban érezhetünk? Ő, vagy én, vagy te, mindegy. Mindannyian fogunkat összeszorítva hurcoljuk a fontosnak vélt dolgainkat, heroikus küzdelmeket folytatva a mindennapok viszontagságaival. Viszontagság pedig bőven akad ebben a befagyott pokolban. Méghogy a pokol egy elviselhetetlenül forró hely? Nem, valójában a magány szigete. A sorozat éppen azt igyekszik bemutatni, hogy milyen közel is lehet egymáshoz a menny és a pokol, mi az, ami elválaszthatja e kettőt egymástól. A második rész, Az angyalok bánata lett a kedvencem.
Könyv
A küzdelem folyik tovább, a túlélést biztosító víz tör a főszereplők életére. Ebben a részben test testtel összekapaszkodva vonszolja magát egyre csak tovább. A megsemmisülés olyan közel, úgy hatol az emberbe, hogy édes vágyként burkolja körül. Olyan könnyű lenne feladni, elengedni mindent, szétfoszlani a semmiben. De amikor az egyik ember épp feladja, a másik épp belemar az életbe, és tartja, tartja olyan erősen, hogy a másikat is kiráncigálja. Majd épp fordítva. Micsoda letisztult ábrázolása ez az emberi életnek! Már Stefánsson előző könyvében, a Halaknak nincs lábuk -ban is felmerült a kérdés, hogy vajon az izlandiak közelebb vannak Istenhez? Ég és föld összeér itt? Vagy inkább a menny és a pokol az, ami kohézióban dübörög, és a természettel való összhang dönti el, hogy hol is állunk? A létezés kitettségét élhetjük át a főszereplőkkel. Az ember szívé ben, a lezáró kötetben nagyobb hangsúlyt kapnak a nők. Azok a nők, akik bár eddig is szerves részei voltak a történetnek, de inkább az alapsejtek, struktúrák, a létezés mozgatói, mint aktív formálói.
- Menny és pokol trilógia moly
- Munkaidő naptár 2020 - Hosszúhétvégék nyomában
- Úszó vb program
- Menny és pokol trilógia vélemények
- Menny és pokol trilógia teljes film
Letöltés
Patat Bence is lélegzetelállító szépséggel fordította korábban az izlandi szerzőt, de a trilógiával megküzdő Egyed Veronika szintén valami csodát alkotott, amiért csak hálásak lehetünk. Most is csak azt mondhatom, hogy aki valami szépre vágyik, az ki ne hagyja Jón Kalman Stefánsson művét. A Jelenkor Kiadó pedig létrehozta a legszebb gúnyába öltöztetett Stefánsson könyvet, ami valaha megjelent- erről maga a szerző is így nyilatkozott. Ízléses, ötletes és szép! Hozott pontszám. 5* (Kedvenc lett)
A második részt dedikáltattam magamnak a szerzővel
azt mondta, hogy szép a nevem:)
"Nem tudta, hogy lehetséges megállítani a Föld forgását azzal, ha egy fehér arcba hulló barna hajtincset néz. " "Az élet egyébként elég egyszerű. Az, aki az egyik lábát a másik elé
teszi, aztán megfordítva, és ezt elégszer elvégezi, az végül eljut az
úti céljához – már ha van neki olyan. Ez egyike a világ tényeinek. " "(…). a szó az egyetlen, amin nem tud olyan könnyen átlépni az idő. Az
életen átgázol, és halál lesz belőle, az ember házán is átgázol, és az
porrá lesz, végül még a hegyek, ezek a magasztos halmok is megadják
magukat neki.
Tehát a történet röviden: spoiler
Egyszerűen kínos. Értelmetlen, sok. Értelmetlen ÉS sok. Rendezetlen. Rossz. És az már csak hab a tortán, hogy nem is a regény dramaturgiája, a történet szürke sikerületlensége a legnagyobb hiba – még ha a könyvzáró melodrámát elnézni nem is lehet. A legnagyobb gondom az emellett fokozatosan romló és iszonyatos szintre megérkező szövegminőséggel van, a nyelvi futamok dilettánsan delejes és dagályos át-nem-gondoltságával, ami mintha csak feltételezné az olvasóról, hogy hülye és nem figyel, hogy az olvasás transzában és az ezt követő kötelező könyvdicsérői körök futása közben erről a nyelvről majd azt kell gondolja, hogy költői. Erről a regénynyelvről, amelynek ezeregyszázvalahányadik oldalán a kétségbeesetten csapkodó vízbeesett fiú "mindig is rettegett a haláltól és a vízbefúlástól", majd négy oldallal később még mindig ugyanabban a vízben ő bizony egyáltalán nem fél semmitől, hiszen amint a (Stefansson által láthatóan nagyrabecsült, gyakran megidézett:) coelho-i kifinomultsággal beoltott lírai nagyotmondás erről tanúbizonyságot tesz: "azok, akik sohasem csalták meg az életet, azok nem félnek a haláltól".
Jón Kalam Stefánsson Budapesten
Tudtam, hogy el fogom olvasni ezt a sorozatot, hiszen számomra fontos emberek sorra magasztalták, kedvencelték, lestem az idézeteiket, majd elolvadtam. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire hamar sor kerül majd rá! Mivel az idei Margó-fesztiválra a szerző ellátogatott hozzánk, így kénytelen voltam turbóra kapcsolni, és bár csak a harmadik rész első felénél tartottam, már mindent értettem...
Vagyis nem kell itt semmit sem érteni, egyszerűen olvasni kell, és hagyni, hogy hasson az emberre a szöveg. A kegyetlen éghajlatú Izlandon vagyunk, valamikor az 1900-as évek elején, de talán az időnek nincs is jelentősége, hiszen itt az idő áll, belefagyva a folyton hulló hópelyhekbe. Ez a befagyott létezés olyan csöndes, hogy kihallani az emberek hasadó szívét, a bennük moccanó vágyat, a kimondhatatlan szenvedést. Az első hasogató fájdalmat a fiú éli át, aki név nélkül botorkál át a három köteten. Már rögtön az első ötven oldalon megél egy olyan veszteséget, ami számára az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, amivel már nem lehet a megszokott úton haladni.